150 nap

Ma elértem a 150. napot. Transzplantáció után 100 nap szigorú streilitás van előírva. A napi program a szobában levés, szellőztetés, diétázás és kertbe kimenetel. Már pár hete sétálni is ki tudok menni a kihalt utcákra. Nekem azt mondták az orvosok, hogy ez a rendszer 150 napig fog tartani legalább, és utána jöhetnek az enyhítések. Ma értem el ezt a kort. Innentől fokozatosan engednek a szabályokon. Lassan elkezdhetek programokat kitalálni, és emberekkel találkozni. Látogatók persze jöhettek így is néha, de a kertben kellett többnyire fogadnom őket, és nem túl sokáig. Mindenki félt, hogy megfertőz valamivel, ezért nemnagyon jöttek. 
Közel fél éve vagyok elzárva az emberektől, az élő kapcsolatoktól. Én, aki társasági ember vagyok, és nem tudok a fenekemen megmaradni, lettem szegregálva a külvilágtól. Néhány nap kimondhatatlan lassan telt el, alig bírtam kivárni, hogy eljussak idáig. Lefoglaltam magam, gyógyultam, küzdöttem. És most végre elértem azt a pontot, hogy lassan, fokozatosan elcsitulnak a nehézségek. 
A rosszullétek, fájdalmak nem szűntek meg, de mérséklődtek, és erősebb lettem fizikailag. Nincs vége minden nehézségnek, mégis úgy érzem, hogy a nagyján túl vagyok. Lassan egy éve harcolok egy kór ellen, ami megváltoztatott. Visszatekintve gyorsan elment ez az idő, akkor is ha nem volt olyan egyszerű az élet, mint addig. 
Vannak ezen az úton mérföldkövek, és az egyiket ma tehetem le. 150 napja kaptam új életet, 150 napja éltem elzártságban, és elértem, hogy lassan enyhüljenek a nehézségek. Küzdök tovább, és igyekszem erőt meríteni a jövőmből, mert az hosszú lesz és vidám. Valamint erőt merítek a többi sorstársamból, akik megmutatták, hogy ezt meg lehet csinálni, ki lehet bírni. Példát veszek róluk, hisz ők mutatják nekem az utat, nekem egy kitaposott ösvényen kell már csak végigmennem.
Valamint én is példát szeretnék mutatni más nehéz helyzetbe került embernek, hogy nem érdemes feladni. Lehet, hogy egy időben kilátástalannak tűnik a helyzet, de küzdéssel el lehet érni odáig, ahonnan már biztosan látszik a kecsegtető jövő. Ha meg sem próbálunk küzdeni, akkor azt se tudjuk meg, hogy lett-e volna esély. Hiszem, hogy lehetőséget mindenki kap a megoldásra, csak az eléréséért tenni is kell. Szeretném megmutatni, hogy érdemes harcolni a jobb napokért, és nincs értelme elkeseredni. Egyszer minden rossz véget ér...