Soha ne add fel!

Most elsősorban a betegekhez szólok, azokhoz, akik egy nagy szakadék legmélyén érzik magukat, azokhoz, akik szerint már nincs tovább. Az oldalt a ti támogatásotokra hoztam létre. Az utóbbi időben eltűntem, és ha elő is kerültem, akkor másról írtam, nem a ti lelketek erősítéséről. Most azonban egy kis visszaemlékezés által szeretnélek titeket bátorítani. 

Mindenkinek a története máshogy kezdődik, máshogy folytatódik, de többségében ugyanúgy végződik, gyógyulással. 

A diagnózis nagy pofonként ért, mert tudat alatt abban a hitben éltem, hogy velem semmi ilyesmi nem történhet meg. Bárki mást érhet baleset, bárki lehet rákos vagy másmilyen beteg, de az én életemben biztos nem lesz hasonló. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van. Először azt hittem, hogy téves a dokik állítása, és majd egy másik orvos erre rá fog cáfolni. Ez nem történt meg. Rá kellett jöjjek, hogy a szakadék szélén kapaszkodom, és vagy kimászok belőle, vagy leesek a mélybe. Gyorsan kerestem egy kapaszkodót, egy motivációt, amibe kapaszkodva ki tudom húzni magam. Az orvosok, a szeretteim segítettek végig, hogy ne essek le, és persze a motivációm folyton a szemem előtt lebegett. Miután tudatosodott bennem, hogy leukémiás vagyok, már csak rajtam állt, hogy pozitívan vagy pesszimistán állok a helyzethez. A pesszimizmus a rosszabb, kellemetlenebb és sokkal kevésbé kifizetődő megoldás. Lehet ezt az utat is választani, de akkor rögtön lejjebb kerülsz a szakadékban, és nehezebb lesz kimászni belőle. A másik út az, amikor azt mondjuk, hogy márpedig én meggyógyulok! Nem kesergünk a "miért"-en kattogva, hanem a jövőbe kitűzött célunkra figyelünk. 
Farkasszemet néztem már a halállal, volt, hogy úgy éreztem, eddig bírtam, most már nincs erőm ezt folytatni. Könnyebb lett volna feladni, egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy a túlvilágot választom, de én élni akartam, el akartam érni azt a célt, amit kitűztem, nyerni akartam. A kilátástalan helyzetben sem szabad bedobni a törülközőt, mert megéri kitartani a végéig. Az akarat nagyon sokat számít ilyen helyzetben. És meglesz az eredménye.
Ma én vagyok a nyertes, legyőztem a leukémiát, és már a múlt emléke. Még friss, de már mögöttem van. Ma már jól vagyok, élhetem az életem, és harcolhatok az álmaimért. A sok szenvedést, fájdalmat, rosszullétet megérte kibírni, mert most rengeteg hajjal, nevető szemekkel, mosolyogva élem meg a mindennapok apró problémáit. 

Bármilyen kemény, végeláthatatlan rémségen mész most keresztül, ne add fel, mert lesz nap, amikor büszkén, mosollyal az arcodon emlékezel vissza, hogy igen, én ezt is leküzdöttem! 

Betegségtől....

...a gyógyulásig.