Azért élek, hogy éljek!

Minden rosszban van valami jó! 
Mindenkivel történnek apróbb vagy nagyobb szerencsétlenségek, de ezeket nem feltétlenül mindig a tragédia oldaláról kell nézni.  
A tragédiák által tanuljuk meg értékelni a "szürke" hétköznapokat! Esténként, ha végiggondoljuk az elmúlt napot, akkor mindig tudunk legalább egy jót mondani.
A betegség, a szerencsétlenségek által ezeknek tanulunk meg örülni.  Észrevesszük, hogy jó sokszor történik, minden nap, rossz pedig ritkán.

Azért élek, hogy éljek!
Nem azért kapunk esélyt a sorstól, hogy eltékozoljuk, hanem ezért, hogy kihasználjuk. Mindent meg kéne élni, egy lehetőséget se szabadna kihagyni, ami velünk szembejön.  Egy élet kevés ahhoz, hogy minden beleférjen, de rajtunk múlik, hogy mennyi jót zsúfolunk bele. 
A betegségemből ezért nem bánok egy percet sem. Megtanultam, hogy az élmények számítanak igazán az életben. A fájdalom elmúlik idővel, a rossz emlékek megszépülnek, de a jó emlékek mindig jók maradnak, és nem felejtődnek el soha. Az a cél, hogy életünk végén ne arra gondoljunk mi mindent hagytunk ki, hanem arra, hogy egy igazán tartalmas, és jó életet tudhattunk a magunkénak. 
Merjük élvezni az életet! Mi értelme az egésznek, ha robotok módjára, komoran töltjük el az időnket?