BARÁT
2018.07.15
Döftek már jól hátba,
Gyáva nyúl módjára,
S tudta jól a nyúl,
Hogy legjobban hol nyúz,
Az a méretes pezúr.
S talán nagy kegyesen,
A tőrt bennem hagyva
Elrohant csendesen,
Vagy, mint egy szemement.
De voltak esetek,
Hol az is megesett,
Úgy gondolta a szörny,
Másokat puhíthat,
Bárkit rám uszíthat,
S ezzel a földre dönt.
Tévedett a bugyuta,
Mert nem vagyok buta.
Feléje fordultam,
Hogy azt eláruljam:
"Ha lenne elég merszed,
Állnál velem szemben,
Szólnál a szemembe,
Nem lennél szégyenben!"
Otthagytam a barátot,
Ki bennem egyet látot:
Rongyot, mit rángathat,
Talomba pakolhat,
Előveszi, ha kell,
Ez neki a nagy terv.
Azt már nem hagyhatom,
Hogy tönkre ő tegyen,
Egy kegyetlen barom.
Hisz fontos az legyen,
Ki törődik velem.
Nem számít ki mit mond,
Hisz az ne legyen gond,
Ha kevés a barát,
Aki szívből imád.
Mennyiség nem fontos,
Legyen veled gondos,
Az se baj ha bolondos,
Csak legyél neki fontos.
Ilyen barát mellett
Nem vérzik a sebed,
Csak dagad a kebled.
Ő a földről felvett,
Mindig ott volt, ha kellett.
Legyél te is ott mindig,
Ha sebesen kell vinni,
Ne hagyd lent a mélyben,
Szállj vele a szélben,
Harcolj mindig érte,
Ő ezt teszi érted!
Így nem lesz soha gond,
Ami belőled vért ont,
Mert más már nem számít,
Ő mellőled nem tágít,
Fogja a kezedet,
Míg lehunyod a szemedet.
/Schumicky Flóra/