EMESE
2018.07.05
Úgy hívják őt, hogy Emese,
Ő mindig fogja a kezemet,
Segít bármikor,ha remegek,
Ez a kapcsolat nem mese.
Lehoznám neki a világot,
Amit velem előre látott,
Amit megálmodtunk ketten
Egy szép kórházias kedden.
Ha ennek egyszer majd vége,
És együtt érünk a révbe,
Akkor suhanunk majd a réten,
Piknikkosarakkal a kézben.
Kirándulunk is majd eleget,
Megmásszuk a nagy hegyeket,
Utazhatunk kis ballonban,
Lépkedünk tengerparti porban.
Később ínyenckedünk csendben,
Amikor már minden rendben.
Fürdünk ezt követően tejben,
Mert megérdemeljük mi ketten.
Addig csak hálát adhatok,
Hogy ilyen barátot kaphatok,
Ki pontosan tudja mit érzek,
S segít, hogy célba is érjek.
/Schumicky Flóra/