HAJNALI HANGULAT

Csiripelnek a madarak,
Az én kis ablakom alatt.
Nincs még egészen négy óra,
De a szívem zeng e szóra.
Felüdülés a lelkemnek,
Hogy dallammal lelkesednek,
Mintha mindez nekem szólna,
Hogy ez itt egy boldog óra.
Fülembe csipog szavakat,
Feltűntetik a madarak,
Az égen ott az akarat,
Minden kis tollas szív alatt,
Hogy a mai nap más legyen,
Vidámabb, és tán szertelen.
Hisz megérdemli a kis szív,
Ami nehéz gondokkal bír,
Hogy néha kicsit lásson át
A mennyei nagy harsonán,
Láthassa a világot,
A tengernyi sok virágot,
Amit hónapok folyamán
Csak küzdő szívének falán,
Fantáziájával talán,
Pár pillanatra láthatott.
De a nap ma csak rám ragyog,
Ezért én már vidám vagyok.
Nem kell az égtől semmi,
Ma csak gyönyörködöm, ennyi.
Nem vágyódom én nagy giccsre,
Csak egy apró lelki kincsre,
Amit úgy néz ki megkapok,
Hisz már az ablakomon kopog.
És ma én is úgy szárnyalok,
Mint azok a kis szárnyasok,
Akik zengik az áriát,
Hogy ma én kapom a csodát.
/Schumicky Flóra/