Jobb adni, mint kapni

    Attól, hogy a test beteg és szenved, nem azt jelenti, hogy a léleknek is kell. "Épp testben épp lélek". Lehet a lelkünknek vannak fájdalmai, de miért is kéne ebbe beletörődni? Miért kéne szenvedő testtel, síró lélekkel feküdni a betegágyon, ha máshogy is lehet? Lehetünk vidámak a fájdalmak ellenére , és érezhetünk nyugalmat a rosszullétek közben is.
   Egy hétköznapi életben bevett szokás az ajándékozás. Alkalmakkor adunk valami meglepetést egymásnak, ami rendkívül fel tudja vidítani az embert. Már a tudat, hogy "kapok valamit", felcsigáz mindenkit. Azonban jobb adni, mint kapni. Még ennél is nagyobb boldogságot okoz a szívnek, ha átadja az egyén az illetőnek a kis ajándékot, és látja a szemében a csillogást, az izgatottságot, kíváncsiságot, hogy mit is kap, majd a derültséget, mikor megpillantja mi van a  csomagban. Nem számít a tárgy milyensége, a lelki értéke a fontos, hogy ő kapott valamit tőled, és te adtál valamit, ami rád emlékezteti. Mennyivel többet ér ez a momentum is, ha az ajándék személyes, esetleg kézműves és nem különleges alkalmakra adják, hanem pusztán csak szeretetből. Hisz arra aki igazán fontos, nem csak szülinapján és karácsonykor figyelünk, hanem szinte minden nap. Az esszenciális lelkitársaink húznak fel minket a földről, ők ápolnak minket, és ők vannak mindig mellettünk. Betegen, kiszolgáltatottan és gyengén nagy szükségünk van rájuk, de a sok segítséget nehéz meghálálni ilyenkor, bonyolult kifejezni, mit is jelent, hogy ilyen társak vannak a komplikált napokon az ágyunk szélén a kezünket fogva. Talán egy általunk készített személyes ajándék ki tudná mutatni hosszabb szavak nélkül is. A kórházi ágy tökéletes a kézműveskedésre. Nem kell bonyolult, heteket igénybevevő, macerás meglepetés, elég valami olyan, ami mindenkinek a saját képességén belül marad. A lelki értéke a fontos. Persze, akinek hangulata van, az hetekig bíbelődhet bármivel, addig is telnek a napok, és észre sem veszi az ember, hogy már mennyi telt el. A testünk szenvedhet, fájhat, de ha megtanuljuk az agyunkat és lelkünket lekötni, felvidítani, akkor "csak egy beteg test"-té válik, aminek a szenvedését könnyebb tűrni, hisz mellette valami olyannal kötjük le magunkat, ami örömöt fog okozni a földi őrangyalainknak. Nem várnak semmit tőlünk a sok segítségért, épp ezért esik jól nekik is, és nekünk is. Más szemében látni a boldogság csillogását a legnagyobb öröm, és ez a legnagyobb lépés a gyógyulás útján.