MANÓ

Olyan vagyok, mint egy manó,
Kicsi törpe és idegen,
Talán kicsit, ha eszetlen,
De sose lennék kegyetlen,
Mindig vidám ez a manó,
Hiszen csak negyvenhárom kiló.
Aki ilyen nagyon pici,
Az ne legyen mindig hisztis!
Kell egy kicsiny kis vidámság,
A kezekbe meg falánkság.
Pattogok, mint nikkelbolha,
Nem számít,hogy reggel óta,
Repkedek, hogy az meglegyen,
Aki a legjobb énekem,
Meg is találtam már rég,
Csak most még nem mellettem él.
Addig még van egy hosszú év,
De utána közös a cél.
A manó szárnya kitárul,
Vigyorog is nagy kajánul,
A szív teljesen kilágyul,
Hogy éldegéljünk vidámul.
/Schumicky Flóra/