Minden napban van valami jó!

Az ember életében nem telik el egy olyan nap sem, hogy legalább egy kis jó ne történjen. A nagy hétköznapi rohanásban, stresszben elfelejtünk körbenézni, figyelni az apró dolgokra, mintha csukott szemmel járnánk az utcákat, és elfelejtenénk élni. 
Néha meg kell állni, körbe kell nézni, és meg kell szemlélni az élet adta lehetőségeket, csodákat. Majd este, amikor minden lenyugodott kell pár percet szánni arra, hogy végiggondoljuk a napot. Mi is történt ma? "Futottam a munkhelyemre, iskolába, veszekedtem ezzel-azzal stb. Nem is történt semmi jó, egy unalmas, idegesítő nap volt, nem jött össze semmi." 
Persze érthető, mindenkinek vannak csapnivaló napjai, néha mindenki feje felett összecsapnak a hullámok, de azért fussunk neki újra!
Mi történt ma? 
"Egészséges vagyok, el eljutottam mindenhova, nem történt kijavíthatatlan hiba, nem kellett egy kórházban feküdnöm betegen, és most megtehetek bármit, amihez éppen kedvem van." 
Két fajta szemszögből nézve a napot teljesen más megvilágítást kap.
Egészséges vagy? Tudsz mászkálni bármerre? Van esélyed teljes értékű életet élni? Akkor mégis miért keseregsz?! Nyisd ki a szemedet, és vedd észre, hogy az életben  vannak igazán nagy problémák, és akik azokat a kereszteket cipelik, nem keseregnek, de mindent megadnának egy olyan rossz napért, amilyen neked volt. 
Tanulj meg élni, tanuld meg élvezni az élet minden percét, és azt megosztani másokkal, mert később, ha visszatekintesz nem a kesergős, rimánkodós napokat szeretnéd felidézni, hanem a boldog, eseménydús időszakokat, amikről elmondhatod: "Igen, én akkor tudtam igazán élni!" 
Szeress, fejezd ki az érzéseidet, ölelj, okozz örömöt másoknak, használj ki minden pillanatot, amit a barátaiddal tölthetsz,amikor jót tehetsz, ne csak magadra, hanem másokra is figyelj, vedd észre az apró csodákat, mert neked megadatott, hogy ne négy fal között kelljen a napi boldogságot keresni!
Egészséges ember nem egedheti meg magának, hogy elszalassza az élettől kapott szép napokat, mert mások sóvárognak akárcsak egyért is. Aki betegágyban fekszik, az mindent megtenne egy napért, amikor azt csinálhatja, amit te. Innen átértékelődnek az élet fontos apró elemei. Nem megyünk el egy daloló madár mellet mosoly nélkül, és nem nézünk át a minket körülvevő embereken, hanem figyelünk rájuk, és a négy fal közötti bezártságban is mindig hálát tudunk adni valamiért. Például, hogy ma tudtam enni, hogy csillapodott a fájdalmam, volt erőm elmenni magamnak ételt melegíteni..
Tehát, ha nap végén átgondolod mi történt veled, akkor  vedd figyelembe, hogy a sok hétköznapi gond mellett mindig van egy apró örömforrás, akkor is ha az csak egy mosoly volt egy utcán sétáló lány  arcán.