MOST MI LEGYEN?

Csak pár sorban szeretném elmonani az elmúlt időszakot. 
Betegségem kezdetén, elmondták, hogy komplikált eset vagyok. Nem gondoltam bele, hogy ez mit jelent. Lassan 8 hónap kemény küzdés, egy leírhatatlanul bonyolult és könyörtelen transzplantáció után, ami teljesen kikészítette a szervezetemet, úgy érzem, nem a rák fog ki rajtam, hanem a végelgyengülés. 
A szteroidoktól és az eseményektől  40 kg lettem, majd elkezdtem keményen tornázni, híztam is, erősödtem. Egy szép napon, 2 hónap után kiengedtek.
Egy kis saját szobában kell lennem, amit lehet szelőztetni, kimehetek a kertbe is jól beöltözve az árnyékba. Fontos, hogy 100 nap nagyon steril körülmények között teljen el az őssejtbeültetés után. 
A gond azonban azzal van, hogy cukorbeteg lettem ideiglenesen a szteroidoktól, valamint 2 hónapig semmit sem ettem. Ebből kifolyólag 2 diétát kell követni: Az egyik a visszaszokás az evésre, a másik pedig a cukorbetegségé. A két diéta üti egymást. Amit ehetnék az egyikben, azt nem ehetem a másikban. Napok óta próbálkozunk, hogy lejjebb menjen a cukrom, de sikertelen minden kísérlet. Inzulinnal sem ment eddig a történet. Napról napra fogyok, gyengülök, és ma eljutottam arra pontra, hogy az életemért küzdök. Annyira legyengültem, hogy a torna ma nem megy, persze igyekszem erőltetni magam, de a gyengeség van most hatalmon. 
Úgy tűnik, talán most lesz megoldás, és találtunk valakit, aki tud segíteni, de az eddigi próbálkozások csak fogyasztottak. Egy éjjel-nappal  remegő, elgyengült emberré váltam. Hamár elkínlódtam magam idáig, nem végelgyengülésben szeretném befejezni. Ami tőlem tellik, azt megteszem, és nyílván nem lesz baj, de kell megoldás. 
Nem is a portalanítás, takarítás a nehéz a 100 napban, hanem az, hogy a diéták mennyire gyengítenek. Erősödni kéne, de így nem lehet. 
Hiába vagyok én vidám és derülátó egész végig, és hiába próbálok másoknak is segíteni, ha ilyen apróságon el lehet bukni. 
Továbbra is kitartok, és hiszem, hogy az Úrnak célja van velem. 
Kitartok mások mellett is, mert soha egy percre sem szabad feladni. Bárki, akivel hasonló dolog történik, az nem adhatja fel, mert mindenre van megoldás, és bízom benne, hogy meglelem. Minden mindig csak idő kérdése. 
Bármikor jöhetnek nehéz napok, amikor tényleg baj van, de ezek elmúlnak.  
Persze nem mindenkivel történik ilyen szerencsére, és sokaknak nem lesz ilyen gondja. Nem rémíteni akarok, csak az én esetemet elmesélni, hogy más is tanulhasson belőle.