Motiváció

Illúziók, motivációk, vágyak nélkül nehéz harcolni. Mindenkinek szüksége van egy  fantazmára, ami ott lebeg a szeme előtt, és húzza magával minden áron előre. 
Grandiózus ereje van egy álomképnek, amit célként kitűz maga elé az ember, és nem engedi semmi áron elillanni. Lehet bármennyire abszurd, írracionális ez a kép, az a fontos, hogy mindenki saját maga higyjen benne, akkor is, ha  mások számára képtelennek tűnő elhatározás. Ekkor mások véleménye nem számít, a lehetetlen szó nem elfogadható.
Spekulálni mindig van egy kis idő az álmokon: nehéz pillanatokban, fájdalmas percekben, végeláthatatlan tortúrák közepette. Rendkívül le tudja rövidíteni a gyötrődéssel töltött időt az utópiákon való ötletelés. 
Kerülhet az ember rendkívül kilátástalan helyzetbe, amikor a leghalványabb elképzelése sincs arról, hogy mi történik vele a jelenben, hogyan lesz tovább. Juthat az egyén olyan szituációba, amikor csak a múlt a kézzelfogható, de a jelen hatalmas bizonytalanság, és csak tehetetlenül várhatja a pillanatokat, amiket még le kell küzdenie. Ilyen esetekben kulcsfontosságú szerepe van egy jövőképnek, ki kell alakítani egy biztos pontot, ami mentőövként fog szolgálni.
 El lehet képzelni ezt az ábrándot, mint egy mozaikot, vagy egy kirakóst.
Apránként építi fel az ember, kockáról kockára haladva, mindent számbavéve, átgondolva az összes alternatívát. Először le kell tenni az alapot, majd apránként, precízen hozzákerül a többi elem is, és a végén, az utolsó momentum elhelyezésével összeáll a mozaik, a tökéletes kép. Ezzel megszületett fejben a jövő, a húzóerő, ami nem hagy elgyengülni a nehéz órákban, hisz ezt a tervet nem csak elméletben kell összeállítani, hanem a gyakorlatban is. 
Amíg összeáll egy ideális képpé a fejben, már átlendültünk pár nehéz órán, és még sok továbbin fog átsegíteni, mert ezt az elképzelést mindig tovább lehet gondolni, mindig lehet fejben fejleszteni, és ha majd nyitottá válnak a lehetőségek, egyenes út vezet a gyakorlati megvalósításhoz. 
Nem szabad hagynunk, hogy szertefoszlon ez az erő, kapaszkodni kell belé, tervezni, folyamatosan építeni, hogy a végén kézzelfoghatóvá váljon, egy olyan időszak gyümölcsévé, ami az ábránd nélkül talán véget sem ért volna. 
A legédesebb pillanat lesz, amikor ebbe a gyümölcsbe bele lehet harapni, és a mozaik ott áll tökéletes megvalósulásában a győztes harcos előtt.