MŰVÉSZET
2018.07.14
Virágok hajnala,
Szívemnek sóhaja,
Pipacsok csókja,
Napvirágok alkonya,
Rózsáknak bíbora,
Golgotavirág kékje,
Én már nem is félek,
Repdesnek a színek,
Pont, mint az angyalok,
Hisz én is az vagyok,
Réten, színes lepkeként.
Nincs annál költőibb,
Mint zuhé után,
Látni szép virágot,
Amin a cseppek csupán
Tükrözik a világot,
S attól lesz ez művészibb,
Hogy valaki lefesti,
S lelki fotóval színes az est is.
/Schumicky Flóra/
