SZIMFÓNIA
2018.08.12
A lélek belső zene,
Szimfónia, mely belül zeng
Egy törékeny hangszeren.
Eljátsza azt a dallamot,
Amit szívünk neki rebeg,
S így belső hangod hallatod,
Amit szétvisznek a szelek.
Széthordják a melódiát,
Hogy még fent az égben is,
Az angyali székben is,
Hallják ezt a rapszódiát.
Ők értik: szíved mit rebeg,
S hogy ez a dal miért repked.
És tudják, mit is tegyenek,
Zenéid nyugodtak legyenek.
Nekik nyugodtan vallhatod,
Nem kell magadban tartanod,
Mi az, mit szíved üzen,
És mi ez a pár ütem.
Miből áll a szimfónia,
Mitől áll össze benned
A legtisztább harmónia,
Ami szíveket renget.
Törékeny a hangszered,
Mert sok lett a sebhelyed,
Ettől olyanok a hangjegyek,
Mint egy szentnek a hangneme.
Ezért a Fény nálad csenget,
És a Sötét meg csak dermed,
Elámul a Rossz, s elájul,
Az angyal szárnya kitárul.
Lelkedben van az a zene,
Ami világokat menthet,
Ledönti a nagy falakat,
Hogy győzzön a jóakarat!
/Schumicky Flóra/