Ünnep

Tavaly kórházban, betegen töltöttük a karácsonyt, és a gyógyulásért imádkoztunk. Az életet kértem Istentől. 
Idén már itthon ünnepelhetek a családommal, és ennél több nem is kell. Ebben az évben nem kérünk, hanem hálát adunk, hogy lement a betegség neheze, és már csak fel kell teljesen épülni. 
A két karácsony közt van egy nagy különbség: Akkor harcoltam, most pedig igazi fával élvezhetem a szeretet és a béke ünnepét. Azonban hasonlóság is van. Mindkét alkalommal együtt volt a családom, és szeretetben töltöttük az estét. A lényeg, amiért a Karácsony nagy ünnep, az jelen volt a kórházban is, és jelen van itthon is. 
Csak eltelt egy kemény év, és megtanultuk, hogy nincs fontosabb annál, hogy egészségben, összetartásban teljenek a napok. 
Sokan belevesznek abba, hogy mi van a fa alatt, "mit hozott a Jézuska". Elfelejtik átgondolni az elmúlt egy évet, és észre se veszik mennyi jó dolog történt velük. Egyszer egy évben végig lehet gondolni minden eseményt, és örülni kéne, hogy a pár apró baj mellett volt sok jó dolog is. A jó mindig természetesnek számít. A jót nem köszönjük meg, de a rosszat hónapokig emlegetjük. Karácsonykor el kell felejteni a sok problémát, és meg kell emlékezni minden apró örömről. Meg kell tanulni értékelni az együttlétet, és élvezni azt. Sokan csak magukkal foglalkoznak, ezen a napon végre mindenkinek van lehetősége a szeretteire is időt fordítani. Ezt kéne kihasználni. Mit ér ez a nap, ha csak a tárgyi dolgokkal foglalkozunk? Semmi!
Mi megtanultunk igazán örülni az életnek, és az apróságoknak. Nehéz évünk volt, mégis hosszasan tudjuk sorolni a sok szép eseményt.
Remélem egyszer mindenki rájön, mi is a valódi értelme a Karácsonynak. Hisz az együtt töltött idő a valódi ajándék.